Cirmi és Kormi mentett macskák. Tavaly augusztusban érkeztek vidéki tusculanumunkba csapzottan és éhesen, Oroszlán újholdkor. Addig nyávogtak, amíg bebocsáttatást nem nyertek a földi macskaparadicsomba.
Én különlegesebb nevet szerettem volna nekik, a kandúrt például elneveztem Freijának, de anyám praktikus alkat, így lettek Cirmi és Kormi.
Cirmike bundája plüss, Kormika bundája bársony.
Személyiségüket illetően Cirmike inkább dagasztani, Kormika pedig inkább dorombolni szeret. A dörgölőzésben mindketten örömüket lelik.
Én még életemben nem találkoztam ennyire jó természetű és kedves macskákkal.
A macskafunkciót teljesen hiánytalanul betöltik, mivel nagyon bújósak és viccesek, ezzel szemben csak ritkán okoznak kárt. (Ezzel a környékbeli egerek mondjuk tudnának vitatkozni.) Imádják egymást is, meg minket is. Végtelenül hálásak a kis életükért.
Sokat tanultam tőlük az elmúlt évben.
A macska egy egyensúlyi lény, akinek nagyon erős jelen-léte van.
Abban az értelemben is, hogy jelen van, és úgy is, hogy betölti a teret a létezésével. Ha egy szobában megjelenik egy macska, az azonnal tematizálja a jelenlevők beszélgetését. Mindenki viszonyul hozzá valahogyan.
Kutyát lehet “csak úgy”, rutinosan, félvállról véve simogatni, de a macskát teljes beleéléssel kell.
Ha engedi. Mert ha nem engedi, akkor tilos.
Tessék, már megint elterelték a gondolataimat a macskák, pedig arról akartam írni, hogy mennyi mindent tanultam tőlük egy év alatt.
Felsorolom:
- a macska lényege az egyensúly, teste-lelke folyton erre törekszik.
- ezt az egyensúlyt úgy valósítja meg, hogy minden pillanatban jelen van. A jelenben él.
- ha álmos, alszik, ha éhes, keres magának élelmet, ha unatkozik, lefoglalja magát, azaz: kiélvezi az élete pillanatait.
- ő dönti el, hogy kit és meddig enged be az életébe, személyes terébe.
- a macskának hatalmas a belső szabadsága, ezáltal
- magabiztos és öntudatos.
A fentiekből következően és mindenek előtt szabad.
Persze a macskának sokkal könnyebb szabadnak lennie, mint az embernek, hiszen őt nem bénítják káros hiedelmek, és nem csavarja bele magát önkorlátozó gondolatokba. Nem is filozofál azon, hogy mi a belső szabadság, csak csinálja.
Az ember viszont olyan teremtmény, aki hatalmas feneket kerít mindennek, ami létét így vagy úgy befolyásolja, így aztán a belső-külső szabadságig vezető útja is rögös.
Persze csak annak a számára, aki elindul az úton, hiszen vannak, akik odáig sem jutnak el, hogy felismerjék: rabságban élnek.
Hogy mi ez a rabság, az mindenkinél más. A legtöbb esetben azonban a saját hiedelmeink, hitrendszereink zárnak minket rácsok mögé.
A Beszélgetés 8. epizódjában a belső és külső szabadság kérdését jártuk körül, fogadjátok szeretettel!
Beszélgetőpartnerek:
Győri Zsuzsanna | www.mindenszovarazsige.hu
Cs. Tóth Ibolya | www.ultraibolya.eu
Kéthetente jelentkezünk új részekkel, amelyeket itt, a honlapon is megosztok; vagy iratkozz fel podcast csatornánkra a Spotify-on vagy a Youtube-on!
Gyöngyösi-Szabó Anna meséjét a szabadságról szóló adásunkhoz >>ITT<< találod.
