3.ülés
Az elmúlt időszak csendje és Zsuzsi inspiráló posztjai után magam is hoztam néhány gondolatot közös üléseink tapasztalatairól. A kihagyás után nehezemre esett visszatalálni a megszokott mederbe, ami elgondolkodtatott… Korábban már volt róla szó: e virtuális workshop túlmutat a tarot megszokott értelmezésén és a szimpla jóslásban kimerülő kártyavetésen, itt az önismeret ösvényén járunk. Ez a fajta szemleletváltás, mely minden lépésével közelebb visz bennünket önmagunk alaposabb megértéséhez, különösen illeszkedik írásom kezdetéhez. Hiszen a tarot útja is az apró részletek figyelembevételén és a mindennapi jelenségek szimbolikus jelentésének integrálásán alapul.
Kezdjük a kizökkenéssel, ami a hosszabb csöndet indukálta. A kizökkenés és a visszatalálás nehézsége arra utal, hogy valamilyen szinten “a rendszer rabja” vagyok. Ha hiányzik az életemből a rendszeresség, hajlamos vagyok elveszni az idő áramlásában. Először csak kényelmes leszek, majd tunyulásba és halogatásba merülök, mígnem a lelkiismeret-furdalás és önvád ördögi köre foglyul ejt. Ahhoz, hogy kiszabaduljak ebből a csapdából, szükségem van arra, hogy kreatív energiáimat mozgósítsam, és a fölösleges ballasztot levetve újra megtaláljam a helyes utat. Írás közben rálelek erre az energiára. Természetesen mindez a folyamat mások számára egyéb, eltérő stratégiák formájában jelentkezhet.
A gondolatmenetet tovább folytatva még egy apróság, ami feltűnt az egyik találkozókon, és jól kapcsolódik a folytatáshoz: azt mondtam Zsuzsinak, hogy “Most még jobban izgultam, mert teljesen felkészületlenül jöttem a beszélgetésre.” Ő megnyugtatott: “Ez egyáltalán nem probléma, mert mi intuitíciókra és szabad asszociációkra építünk.”
Akkor még nem gondoltam bele mélyebben, de ma, biciklizés közben, eszembe jutott újra. Ugyan elolvashatnék bizonyos értelmezéseket a találkozóink előtt, hasznos könyvekből, melyeket például Zsuzsi is említett, de nem ez a cél. A spontán reakció, az intuitív belső hangra való hangolódás az, ami igazán számít. Ehhez kapcsolódik aztán persze a mindezt kiegészítő, megerősítő kutatómunka a szimbólumok után a fellelhető forrásokból.
Szóval Intuitíciók… ezzel érkezünk el a tarot következő lapjához:
2. A Főpapnő
A kártya az intuitív hang megjelenésével kapcsolódik.
Egy magas rangú papnő ül díszes öltözékben, koronával a fején, két oszlop között. Az egyik oszlop fekete, a másik fehér, rajtuk egy-egy betűvel: B és J. A háttérben gránátalmákkal díszített faliszőttes látható, mely a termékenységet jelképezi. A Tóra tekercs, a Hold szimbóluma és a kék palást mind mély jelentéssel bírnak.
A Főpapnő koronája és fehér ruhájának keresztje a spiritualitás magasabb rendjére utal. Az oszlopok a világ duális természetét jelképezik, és a kártyát jelölő kettes szám is ezt erősíti meg. Az alak a kettősség metszéspontjában helyezkedik el, jelezve, hogy a Főpapnő egyesítette önmagában a duális káprázatot, elérve a legmélyebb bölcsességet. A betűk, B és J, a Salamon Temploma előtt álló oszlopokat, Boázt és Jákint ábrázolják, melyek az “erőt” és “megalapozást” jelképezik.
A Tóra tekercs a titkos tudás megszerzését szimbolizálja. A kék szín a paláston és a hatalmas víztömegen a dolgok folyamatos változására és a végtelen mélységű őstudathoz való kapcsolódásra utal. A korona az égi–spirituális kapcsolódást jelképezi. A Hold szimbóluma a ciklikusságot és a feminin energiát hangsúlyozza.
Ez a leírás jól szemlélteti az általam generált intuitív alapot és az ezt kiegészítő, Zsuzsi által hozzásimított, esetlegesen átformált, pontosított jelentéstartalmakat, melyeknek kettőssége itt válik eggyé.
Összefoglalva: A Főpapnő egy beavatott, aki rendkívüli bölcsességgel és titkos tudással rendelkezik, amely az intuitív belső hangunkra utal. Bár egyházi személynek tűnik, az archetípus az ősi, civilizáció előtti mély tudás birtokosa. Feltűnése egy kirakásban arra figyelmeztet, hogy merjünk megérzéseinkre hallgatni és kövessük azokat, mert az lesz az út, amely elvezet bennünket önvalónkhoz. Ahogy a kártya szimbolikája mutatja, az önvalónk túl van az élet és halál ellentétén, időtlen, úgy öleli magába az állandóság a folyamatosan változót,
ahogy a Lét tartja magában az életet.
Az isteni feminin minőség különösen fontos itt, mivel az archaikus univerzális energiaforrás, melyet gyakran isteninek is nevezünk, női jegyekkel rendelkezik. Jelenlegi világunk az isteni femininitásból az egóközpontú dominátor kultúrává hanyatlott. A Védák világkorszakainak ciklikus váltakozása is ezt tükrözi. A Káli Juga, az egó káprázata, idővel átfordul az Aranykorba, amelyet újra a világlélek femininitása teremt meg.
Végezetül: A Bolondnak Mágussá kell válnia, és meg kell értenie a Főpapnő titkos nyelvét. A világ nyelvei sokszor hazudnak, de belső intuitív hangunk igazat mond, így mutatva számunkra a helyes irányt.
3. Az Uralkodónő
A női minőség a Főpapnő misztikus megfoghatatlanságából átlényegül, és a következő, hármas számot viselő kártyán egy sokkal megragadhatóbb formában jelenik meg az Uralkodónő alakjában. Miközben ezt a mondatot leírom, párhuzamosan több dolog is a tudatomba tódul.
Az egyik azt kérdezi: ez vajon a te hangod? Ez már az igazi? Milyen furcsa, hogy mennyire eltávolodtál az első naplójegyzet hangvételétől. Vagy mégsem? Van-e valami íratlan szabály, hogy a tarot feltétlenül rendkívüli pátosszal valósulhat meg, és ezért a nyelv által is hasonlóan kell megjelennie a szimbólumrendszerünkben? Egyáltalán léteznek ilyen szavak, mint például a „szimbólumrendszer”? Használja ezt valaki rajtam kívül, vagy az is lehet, hogy teljesen helytelen, fellengzős és üres?
Vajon mennyiben hatnak rám a korábbi olvasmányaimból akaratlanul is átvett stílusjegyek? Hirtelen nehéz mélyre látnom ebben. Felderengenek szavak, amelyeket előszeretettel használok, ezáltal teremtve atmoszférát a mondanivalómnak. Itt van például a „perspektíva” és a „perspektívaváltás”. Időről időre kiemelem ezeket a kifejezéseket, és emellett gyakran élek az ismétlés, visszatérés módszerével is, amely diszkréten mélyíti el az üzenetet.
De mi az üzenet? Egyelőre nem ismerjük pontosan, forrásban van még, de létezése már sejthető a kártyalapok szimbólumaival összefonódó intuitív írásmódszeren keresztül. Elbizonytalanodom egy pillanatra. Hiteles vajon mindez tőlem? Ki számára kell ezt a hitelességet egyáltalán bizonyítani? Nem ingok meg. Nekem nem az a dolgom, hogy végső, objektív bölcsességet fogalmazzak meg, hanem hogy a tanítvány befogadói alázatával próbáljak meg önmagam előtt hiteles maradni. A kártya értelmezésének nyelvezete ősrégi. Ezek a verbális és egyéb megjelenési formák hosszú ideje belesimulnak a téridő szövetébe, a kultúránk bonyolult rendszerébe, éppen ezért az sem kizárt, hogy egy teljesen más jellegű jelrendszer pontosabb lehetne, de ezek a kifejezések szinte kikerülhetetlenek.
Elengedem ezt a megközelítést, mert nem akarok levonni bizonytalan, értelmetlen objektívumnak semmiképpen sem nevezhető következtetéseket.
Váratlanul teljesen más jellegű emlék kerít hatalmába. A harmadik ülésünkön jött fel az Uralkodónő lapja, és Zsuzsi pontosított némileg a tarot hétköznapi realitásra való rávetítésén, és arra kért: miután szétszedtük, majd újra összeraktuk a kártyákat, próbáljuk meg a környezetünkben megkeresni azokat az embereket, akikre ráillik a kártya szimbólumkészlete bármilyen lehetséges megközelítésből.
Rövid gondolkodás után felületesen megjelöltem néhány személyt vagy helyzetet, de most napok múltán sokkal nagyobb egyezést mutató aspektusok is felbukkannak. Olyan ez, mintha a fejemben az életem végtelenszámú lehetőségét egyszerre mondanák be az összes végtelen számú dimenzióban, ahol létezhetek. Nem marad más, csak fehér zaj bennem. Úgy tűnik, vége az adásnak. Végül még egy harmadik tartalom is becsatlakozik a fentebb vázolt szimultán gondolatmenetbe.
Lelki szemeim előtt Zsuzsi ül a szertartáson a gyönyörű bársonyos anyagra kiterített tarot kártyalapok fölött, a környezete és ő maga is egyfajta letisztultságot generál, meghitt tisztaságot áraszt felém. Kedves számomra ez a pillanat. Kicsit jobban ráközelítek magamban, hogy kiderülhessen, miért jelenhetett meg bennem az előzőekhez kapcsolódóan, de mielőtt a válasz megszületne, átváltok a telefon szövegszerkesztő alkalmazásáról fotó módra, és készítek egy képet az én jelenlegi szentélyemről, ahol éppen ezzel az írással vagyok elfoglalva. Íme:
Elég nagy a kontraszt az iménti látomással összevetve, de egyelőre nem érint meg, mégis elraktározom magamban azt a minőséget, amelyet Zsuzsi képvisel, és elhatározom, hogy finoman törekszem felé, úgy érzem, bizonyos pozitív dolgokat fenntartás nélkül befogadhatok. A jót utánozni nem szégyen.
Szépen lassan áthelyezem a fókuszt.
Uralkodónő.
A kártyára pillantva áthat valamiféle természetes érzés. Zöldellő fák, szikrázó napos égbolt, vízesés és búzatábla, mind-mind az anyatermészet megelevenedett tulajdonságai. Ebben az idillikus miliőben ül kőből készült trónján, érzékiséget árasztva magából egy újabb feminin archetípus. Kényelmesen kipárnázva, szemet gyönyörködtető ruhában, fején csillagokkal díszített koronát visel, nyakában igazgyöngysor, kezében rövid arany jogar. A pad oldalához támasztva egy szív alakú pajzs látható, közepén Vénusz jelével, amely az érzékiséget és az ehhez kapcsolódó szexuális energiát jeleníti meg.
Zsuzsival megegyezünk ezen a találkozón, hogy jelenlegi élethelyzetünkben fontos jelentéssel bír ez a lap is, akárcsak az eddigiek. Felvillan bennem, hogy a Nagy Arkánum archetípusai úgy vonulnak egymás után,
mint egy beavatási szertartás stációi.
Önmagamra reflektálok, megállok egy pillanatra ennél a pontnál, és hagyom, hogy hathasson rám az újonnan megnyíló felismerésáradat. Megnevezhetetlen, a valóság legfelső rétegei alatt megbúvó mögöttes tartalmak fedik fel magukat. Szatori.
Az Uralkodónő a termékenység, a növekedés, az életteli aspektus, a természetesség megnyilvánulásának kártyája, illetve az anyaságé. Ezenkívül a szépség, kreativitás, valamint alkotás gyümölcsöző folyamata is hozzá fűződik.
Esetemben például ennek a naplónak, illetve a tarotvetés elsajátításának az életemben váratlanul felbukkanó lehetőségét is mutatja, melyet termékeny táptalajba kell helyeznem, hogy szárba szökhessen. Imaginációm középpontjában az a láthatatlan erő fejti ki hatását, amely céljaimat tudattalan eszközökkel helyezi láthatatlanul a hétköznapi valóságba.
A Mágus és a Főpapnő titkos tudása transzformálódik a természet teremtette közegbe az Uralkodónő által.
Ez a természetes attitűd hagyja szabadon áramlani az élet sodrását. Közvetlen akaratlagosság nélkül szüli meg megfelelő időben, megfelelő helyen a dolgokat.
Mintha Isten kezébe helyeznénk a sorsunkat, és körültekintés nélkül áramlanánk ezzel a végtelen folyammal. A bizalom ezen állapota, ahol az ember szinte feloldódik a létezés misztériumában, egyfajta spirituális elengedettséget tükröz.
Egyvalamit azonban folyamatosan elfelejtek: hibát követek el azzal, hogy nem hozom fel a lapok esetleges negatív jelentéstartalmát is az írásaimban. Mintha azok kevésbé lennének fontosak, mint a pozitív vetület. Ez a hiányosság valószínűleg a karakteremből ered, hiszen kerülöm a kellemetlenséget, és egyszerűen kényelmetlen számomra. Ezáltal azonban elszalasztom a valóságos perspektívát, és helyette inkább úgy tekintek a lapokra, ahogyan látni szeretném őket, nem pedig úgy, ahogy a valóságban megjelennek.
Ez a félrevezető torzítás egyfajta kellemetlen buktató a helyes értelmezés során, hiszen a tarot kártyák teljes igazsága megkívánja, hogy
mind a fény, mind az árnyék egyaránt megjelenjen.
A következő foglalkozáson kérnem kell majd, hogy kiegyensúlyozottabb képet kaphassak ezekkel a tartományokkal kapcsolatban, hiszen a teljesség, a valódi megértés csak az ellentétek harmonikus egységében bontakozhat ki. A lét rejtett dimenziói csak akkor tárulnak fel igazán, ha nem félünk szembenézni saját árnyékunkkal, és elfogadjuk a világ kettősségét, a fényt és a sötétséget egyaránt.
A Tarot-naplók többi részét >>ITT<< találod.
