„A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni akarunk. Fölkelni, mint a nap, lenyugodni, és ismét fölkelni.”
(Hamvas Béla – Karnevál)
Egy ciklus lezárul. Talán ezért tért vissza hozzám ez a Hamvas idézet a Karneválból, és talán a következő körben újraolvasom a teljes művet. Talán. Hiszen valójában nem ez a lényeg. Ami igazán fontos, az a ciklikusság felismerése. A fejlődés, maga az élet semmiképp sem lineáris, hanem sokkal inkább ciklikus. A tarot ennek a tökéletes analógiája. Most éppen befejeződik a Nagy Arkánum az utolsó ilyen jellegű naplóbejegyzéssel, ez egyben mégis egy újabb kör kezdete, ahol a 22. lappal záruló ciklus új szinten indul újra, spirálisan haladva a megismerés felé.
Ahogy a naprendszerünk a tudomány szerint a végtelenben kering, és ezzel egyidejűleg mégis spirális pályán száguld, úgy mi is, belépve az élet különböző fázisaiba, újrakezdjük a köröket, egyre magasabb szintre lépve.
Amikor kapcsolatba kerültem ebben a ciklusomban Zsuzsi által a Nagy Arkánummal, fellángolt újra az a tűz, ami olyan erős fényt vetett az életemre és a környezetemre, hogy semmi nem maradhatott végül árnyékban. Jót és rosszat egyaránt felszínre hozott, átvilágított. Minden valódi mivoltában mutatkozott meg. A rossz forrása belobbant, hogy tüze energiával táplálja a jót és ezáltal létrejöhessen a tiszta egyensúly.
Éreztem, ahogy bennem az erő finommá és fegyelmezetté válik, így nem is maradt más lehetőségem, mint megtisztulva előre lépni a jóban, ezáltal zárva le e kört, hogy egy következőbe léphessek immáron magasabb minőségben.
Álmodni sem mertem, hogy a labirintus ide vezet majd a tarot-val kapcsolatban. Zsuzsival szembefordított tükreink egy új minőséget voltak hivatottak bennem (is) életre hívni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kártya az én esetemben túlmutat az önismeret manapság használatos fogalmain, valójában beavatásom útvonalának útjelző táblái, melyek nem a jövőbe mutatnak, hanem múltam feloldásával, egyfajta “ősi emlékezetem” újra aktiválásával a jelen pillanat végtelenségének misztériumába vezetnek el az alkimista szimbólumok és az archetipikus, analóg, intuitív tudatosság segítségével, melyek kapcsolódási fonalai visszanyúlnak évekkel korábbra, pszichedélikus utazásokra, ahol először ismertem fel a különböző mesternövények metaforikus nyelvezetét.
Valójában ezalatt a fél év alatt összekapcsolódott minden mindennel. Mintha közös munkánk csapást mért volna személyes puzzle táblámra, amely felborult, és darabjai egy ideig csak pörögtek ebben a tiszta fényben, a légüres térben, míg végül úgy hullottak vissza, hogy transzcendens módon minden apró részlet pontosan a helyére került.
Zsuzsival egy spontán megjelenő, új ösvényt jártunk be, ahol minden lépés egyre közelebb vitt önmagunkhoz. Ez a rendkívül intenzív és átalakító időszak, abszolút kézzelfogható, racionális változásokat hozott az életemben. Számos felismerés, belátás és intuíció árasztott el, amelyek valójában minden nehézséggel együtt is a fejlődésemet szolgálták. Bár fájdalmas pillanatok is voltak, minden árnyékból előbújó elem végül hozzásegített ahhoz, hogy új szintre lépjek.
Noha aránylag kevés alkalommal találkoztunk Zsuzsival, a közös munka mégis sokkal nagyobb ívet írt le, mint azt idővel mérni lehetne, mind szubjektív, mind kollektív szinten. Ugyanakkor, ahogy a folyamat vége felé haladtunk, éreztem egy finom repedést a közös utazásunkban. Nehéz meghatározni, mi okozta ezt az érzést, de talán a kísérlet természetéből fakadóan minden tapasztalat nyomot hagy. Úgy éreztem, hogy ez a sérülés valójában nem az önbecsülésemet érte, hanem inkább az egó tükörképe vetült vissza. A szembe fordított tükrökben nemcsak a fény ragyog, hanem az egó visszfénye is, amely apró sérüléseket okozhat. Az emberi tökéletlenség része ez, és talán a hibákon keresztül bontakozik ki az igazság és valóság.
Ezzel a kört lezárva azt mondhatom, hogy a tarot-tanulmányozás és a beavatás mélyebb értelmet nyert. A következő lépés már magasabb szintre vezet, ahol újra és újra visszatérhetek a tarot lapjaihoz, hogy önmagam és életem további mélységeit tárjam fel.
(Ez utolsó Tarot-napló bejegyzés egy meditációs gyakorlat után íródott, ami hosszú idő után ismét visszatért az életembe, immáron szintén új minőséget hordozva magában. Azt hiszem ezt is nagyban köszönetem Zsuzsinak, és a találkozásunknak.)
Most pedig jöjjön a két utolsó kártya és egy rövid áttekintés.
XX. Végítélet: Az Újjászületés és a Felszabadulás
A Végítélet tarot lapja az újjászületés, megújulás és a spirituális felébredés szimbóluma. Ez a lap azt jelzi, hogy az ember elérkezett egy fontos fordulóponthoz, ahol szembe kell néznie a múltjával és döntéseinek következményeivel. Az ítélet itt nem büntetést jelent, hanem lehetőséget a felszabadulásra. Az ember új perspektívából tekinthet az életére, és felismerheti, hogy az eddigi próbák mind a fejlődését szolgálták. A kártya arra ösztönöz, hogy hagyjuk magunk mögött a régi mintákat, bűntudatot, és nyissunk egy új fejezetet, ahol tisztán és szabadon léphetünk tovább.
Szimbólumok és Képi Világ
A Végítélet lapján gyakran egy angyal trombitál az égen, amely a végső ébredés hívását jelenti. A feltámadó alakok szimbolizálják a múlt terheinek elengedését, az újjászületést és az új kezdet lehetőségét. A fény az isteni inspirációt és a felszabadulás erejét jelképezi.
Jung-féle Értelmezés
Érzékelés: A fizikai világ lezárása, felkészülés a megújulásra.
Intuíció: A belső megértés, a múlt és jövő
összekapcsolása.
Gondolkodás: A múlt átértékelése és az új kezdet logikus megtervezése.
Érzés: Az érzelmi felszabadulás, a megbocsátás megtapasztalása.
Alkimista Beavatás Perspektívája
Az alkímiai szemléletben a Végítélet a „transmutatio” szakasza, ahol az átalakulás végbemegy, és az egyén megszabadul a korábbi életforma kötöttségeitől. A spirituális újjászületéshez vezető úton a lélek megtisztul és új magaslatokra emelkedik. Ez a fázis az újjászületés és az átlényegülés pillanata, amikor az ember túllép régi határain.
Negatív Aspektus
Amikor a Végítélet negatív formában jelenik meg, az ítélkezés és a bűntudat dominálhat, ami akadályozza a továbblépést és a valódi újjászületést.
XXI. Világ: A Beteljesülés és Harmónia
A Világ tarot lapja a ciklusok lezárását, a beteljesülést és a spirituális kiteljesedést jelképezi. Ez az állomás az újjászületés után következik, amikor az ember már felismerte és integrálta az út tanulságait. A Világ a teljesség szimbóluma, ahol az ember a kozmikus renddel összhangban létezik, és megtapasztalja a harmóniát és a boldogságot. Ez az a pont, ahol az anyag és szellem egyesül, és az ember ráébred, hogy minden tapasztalatának célja volt. A Világ kártyája azt üzeni, hogy minden életciklus egy magasabb rend felé vezet.
Szimbólumok és Képi Világ
A Világ lapján egy táncoló alakot láthatunk, akit egy babérkoszorú vesz körül, amely a győzelmet és a teljességet szimbolizálja. A négy sarokban található szimbólumok az évszakok és a négy elem harmóniáját mutatják, jelezve, hogy minden egyensúlyban van.
Jung-féle Értelmezés
Érzékelés: A fizikai világ örömeinek és sikereinek beteljesülése.
Intuíció: A kozmikus harmóniával való összekapcsolódás és a szellemi kiteljesedés.
Gondolkodás: A tudás és megértés elérése, az élet értelmének felismerése.
Érzés: A teljes érzelmi egyensúly és a belső béke megtalálása.
Alkimista Beavatás Perspektívája
Az alkímiai megközelítésben a Világ kártyája a „coagulatio” végső fázisa, ahol a transzformáció véglegessé válik, és a szellem és anyag egyesül. Az egyén eléri a teljes integráció állapotát, ahol minden elem harmóniában működik, és a bölcsek köve létrejön. Az út beteljesedik, és az arany, a tökéletesség és a spirituális tisztaság szimbolikusan megnyilvánul.
Negatív Aspektus
A Világ negatív oldala a hiányérzet, a teljesség elérésének nehézsége, vagy az állandó tökéletesség keresése, amely akadályozhatja a valódi elégedettséget.
Az Út Visszafelé: A Nagy Arkánum Teljes Íve
A tarot utazása a Világtól a Bolondig vezet vissza, ahol minden stáció a belső átalakulás újabb szintjét tárja fel. A Nap
kártyája a teljes tisztánlátás és boldogság állapotát hozza el, ahol a belső és külső világ harmóniában létezik, és a lélek fényben fürdik. Az ember itt tapasztalja meg az életörömöt, ahol minden akadály eltűnik, és a megértés tiszta formában jelenik meg.
A Hold azonban emlékeztet, hogy a belső árnyékok mindig jelen vannak. Ez az illúziók és a tudattalan birodalma, ahol az egyénnek szembe kell néznie saját félelmeivel és ösztönös reakcióival. A Hold arra tanít, hogy az intuíció az út fénye, de a belső zavarok tisztázása nélkül nincs valódi tudatosság.
A Csillag reménysugárként világít, amely az újjászületés és megtisztulás ígéretét hordozza magában. Az ember itt kapcsolatot talál saját belső fényével, inspirációval töltekezik, és megújuló erővel folytatja útját.
A Torony robbanásszerű átalakulást jelez, amikor minden hamis struktúra és illúzió összeomlik. Ez a radikális változás pillanata, amely felszabadítja az embert a belső korlátaitól, megnyitva az utat a valódi növekedés előtt.
Az Ördög az árnyékok birodalma, ahol az ember szembesül saját függőségeivel és belső korlátaival. Az egyénnek itt kell megtanulnia megszabadulni a belső démonoktól, hogy valódi szabadságot érhessen el.
A Mértékletesség az egyensúly és harmónia megteremtésének szakasza, ahol a belső polaritások egyensúlyba kerülnek. Az ember itt tanulja meg a mértéktartás és belső béke művészetét.
A Halál az átalakulás, amely az elengedés és újrakezdés szükségességét hozza el. A régi struktúrák és minták lezárása nélkül nincs megújulás, ez a fázis az átalakulás szükségszerű állomása.
Az Akasztott Ember az elengedés és megadás jelképe, ahol az ember feladja az ellenállást, és megtanulja, hogy az életben néha a legnagyobb előrelépés az, ha hagyja magát áramlani az eseményekkel.
Az Uralkodó a rend és struktúra szimbóluma, ahol az ember megtanulja, hogyan irányítsa és építse fel saját életét. Az anyagi világ törvényei szerint cselekedve stabilitást és irányítást hoz létre a külső világban.
Az Uralkodónő az anyagi világ termékenységének és a teremtő erőnek a szimbóluma. Ő hozza el a bőséget és a természet megújulását, ahol a kreatív erő áramlása megtölti az életet tartalommal és örömmel.
A Főpapnő a tudattalan mélységeibe vezet, ahol a rejtett tudás és bölcsesség található. Ez a belső titkok felfedezésének állomása, ahol az intuíció és a spirituális belátás kap főszerepet. Itt az egyén megtanulja a belső világ misztériumait, és ráébred, hogy a valódi tudás a látható világon túl rejlik.
A Mágus a szándék és a teremtés erejét testesíti meg, ahol az ember először tapasztalja meg, hogy képes formálni a valóságot. A kreatív erő, a koncentrált akarat és a tudatosság találkozása itt bontakozik ki, amikor a belső szándék külső hatásokat eredményez.
Végül az utazás a Bolondhoz vezet vissza, aki az öntudatlan és tiszta kezdet állapotában áll. A Bolond nem ismeri az előtte álló út részleteit, de nyitott és készen áll arra, hogy felfedezze az élet csodáit. Ez az utazás kezdete, ahol a tapasztalatok még csak lehetőségek, és az ismeretlenbe való lépés az önmegvalósítás első lépése.
A tarot Nagy Arkánumának stációi az emberi lélek belső útját térképezik fel, ahol minden fázis egy újabb felismerést és átalakulást hoz. A Bolondtól a Világig vezető út ciklikus és végtelen, ahol minden lezárás egy új kezdet lehetőségévé válik, és minden állomás a belső harmónia felé vezet.
A Tarot-naplók előző részeit >>ITT<< találod.
