A második találkozásunkhoz közeledve már kezdtek bennem megfogalmazódni konkrétumok a folytatáshoz.
Zsuzsinak tett kijelentésem, hogy a Nagy Arkánum lapjait nyugodtan kihagyhatjuk, mert már tanulmányozom egy ideje a tarot-t, és el tudom helyezni a szimbólumokat magamban, illetve tisztában vagyok a lapok jelentésével, utólag átgondolva kicsit elhamarkodottnak hatott.
Úgy éreztem, mintha hiányoztam volna a suliból, és nem pótoltam be a mulasztott tananyagot, de azt blöffölöm saját magamnak, hogy simán vehetem az akadályt annak ellenére is, hogy kihagytam egy-két lépcsőfokot. Ezért inkább visszább vettem az egómból és megkértem Zsuzsit, hogy a betervezett Kis Arkánumban való elmélyülés helyett inkább foglalkozzunk még egy picit mégis először ezzel a 22 lappal.
Ő abszolút egyetértett és jelezte felém, hogy szerinte is alaposabb és teljesebb képet kapok majd, ha együtt is átbeszéljük ezt a részt is. Az üléseket alapvetően egy rövid kötetlen beszélgetéssel indítjuk, ezzel is hangolódva egymásra.
Ezt követően a nulláról indulunk el — ez alkalommal a szó szoros értelmében — , mivel az első kártyalap, amivel foglalkozunk, a Bolond lapja, amely tradicionálisan vagy szám nélküli, vagy pedig a nulla számot viseli.
Esetünkben a mi RWS paklinkban nullával jelölt, ami azonnal kitűzi számunkra az origót, mint új kezdetet, kiindulási alapot. Zsuzsi felhívja a figyelmem, hogy milyen érdekes konstelláció, hogy gyakorlatilag az egész életem ezen a ponton áll minden téren.
Egyrészt az új életszakaszra gondol, a lányom születésére és ezzel párhuzamosan az új élettérbe, új városba való költözésünkre, valamint az ebből fakadó új feladatokra és kihívásokra, amikkel szembe kell néznünk; ezenkívül a (spirituális) fejlődésemre, illetve a korábban említett megújulásra (vedlésre).
Ezen rendkívül hangsúlyos életperiódusok során, minden alkalommal pőrén állok magam előtt is, hiszen a régi bőr már mögöttem, kiszáradva, öszeaszottan: a korábbi énem kellékei, az idő által hordallékként rám rakódott mentális zaj, és esetlegesen érzelmi, szellemi, de akár materiális üledék.
A friss hatások pedig még annyira zsengék és érzékenyek, hogy csupán a jelenben nyerhetnek értelmet, a jövő még derengő hajnali horizont. Ez a kártya egyébként az a pont is, ahol a kereső először öntudatára ébred, és elindul immáron saját útján, folyamatosan haladva spirális vonalban fölfelé a többi kártyán keresztül, melyek további fejlődési stációkat jelölnek, és az időről időre végbemenő “kis halálok és feltámadások” kiindulópontjait is rögzíti a lap.
Még egy harmadik téma is kapcsolódik az említett átfedésekhez, mégpedig a tarot-val való kapcsolódásom új szintre emelkedése, ami szintén tekinthető új kezdetnek. Ennek tükrében kezdtük meg a lap elemzését, ezen a vezérfonálon elindulva tanulmányoztam a kártyát, gyűjtve a rajta szereplő szimbólumokat.
Minden apró részlet jelentőséggel bír a kártya hátterszínétől kezdve a bolond archetipikus, időt és teret átívelő jelenlétéig az emberiség kultúrájában.
Ezen kívül a figura ruhája, annak díszítése, az őt követő kutya, a kezében tartott batyu és rózsa, a sziklaszirt, a háttérben meghúzódó hegyvonulat és a fölötte ragyogó nap mind-mind nagyon fontos elemek, hogy a kártya jelentését megfejthessük, és e jelentéstartalmakat magunkra vonatkoztathassuk.
Mindezek már komolyabb kutatómunka nélkül is sokat elárulnak számunkra, viszont számos forrás mesél hosszasan a lehetséges jelentésekről, magyarázatokról. Miután begyűjtöttem minden felfedezhetőt a kártyáról, Zsuzsi megkért, hogy intuitív módon reflektáljak magamra és kapcsoljam az engem érintő jeleket aktuális élethelyzetemhez.
Így került a batyu például egyik nézőpontból az új otthonunkhoz, magához a költözéshez, de egy másik megközelítésben már a személyes, családomból hozott , illetve karmikus csomagomra utalt, ami szintén nagyon erős szinten van jelen az életemben.
Miután elkezdtem beszélni a lapról, rögtön éreztem, hogy nagyon fontos ezzel az alapossággal a Nagy Arkánumot is végignézni közösen, mégpedig azért, mert az én korábbi olvasatom meglehetősen felületes volt. A lapra csupán egy pillantást vetettem és nem mélyültem el benne teljesen, hanem inkább kerestem egy általam relevánsnak vélt értelmezést, és az alapján indultam el.
Nyilván az ilyen típusú megfejtésekből is meríthetünk, de ez inkább iránymutató vagy megerősítő jelleggel tud működni, ahogy ezt Zsuzsi is hangsúlyozta. A legfontosabb a nyugodt, lecsendesedett tudattal való, meditatív megfigyése és befogadása a lapoknak.
A szimbólumrendszerben való megmerítkezés, ami teret enged a kártya intuitív kibontásnak, a legfontosabb.
Miközben időt adunk magunkban ennek a folyamatnak, a vizuális megjelenés becsatlakozik a psziché mélyebb rétegeibe és elkezdi kifejteni hatását, ezáltal feltárva előttünk a kártyalap egymásra rakódó jelentéstartalmi rétegeit. Háromnegyed órát beszéltünk a Bolond kártyájáról, megvizsgálva annak pozitív és negatív aspektusait, hétköznapi értelemben vett megfejtését, illetve a mélyebb tartalmakat is felszínre hoztuk.
Nyilván egy kirakásban való megjelenését és a további lapokra kifejtett hatását egyelőre még nem vettük sorra, mivel az majd később kerül előtérbe, a szilárd alapzat megteremtése után.
A Bolond egyébként személyesen is egyik kedvenc lapom a pakliból. Magaménak érzem a gyermeki naivitását és jó értelemben vett vakmerőségét.
Hamvas Béla ezt írja például róla valahol, ami szintén emlékezetes maradt számomra :
“A hatalmi ösztön azt hiszi, hogy a világ tetején a Mindenható trónusa áll és ebbe bele akar ülni. Az idióta. Miért vigyorog a bolond? Mert tudja, hogy Isten nem ül a trónuson (…) Csak a nagyravágyás hiszi, hogy parancsolni a földön a legnagyobb gyönyör. A bolond vigyorog és nem győz rajta viccelni. Ha a bolondnak a trónust felajánlanák, fejére csörgősapkát tenne, hahotázna és a trónus támláján tótágast állna és hosszú orrot mutatna. Micsoda hallatlan mulatság látni a loholókat, amint nyelvük kilóg és tülekednek és egymást tapossák, az árulókat és az orgyilkosokat és akik csontjukig sárgák az irigységtől és forrnak a bosszútól, pokoli mulatság az egész úgynevezett történet, eszeveszett és bomlott őrjöngésével a trónusért, vagyis a hatalomért. A világhatalom nem Isten, hanem a bálvány. Trónus! Hatalom! (…) A bolond nevet. Mind a trónusra akar ülni, mind, mind, azt hiszi, diktátor lehet és parancsolhat. Befehlen ist Seligkeit.”
És igen, a Bolond fölötte áll az egó mindent konkretizálni, pontosan leszögezni, megcímkézni vágyó törekvéseinek. A hétköznapi hataloméhség csupán csúfondáros kacagás kiváltója, és a bolond csak hahotázik a pöffeszkedő egó színpadi bolondériáján. Mielőtt messzebbre mennék a témában, még egy rövid összegzés erről a lapról, aztán térjünk inkább vissza az ülésünkre, ahol is a második kártya következik a sorban.
A Bolond: új kezdet, megújulás, tiszta lap, spontaneitás, a gyermeki egómentes látásmód kártyája, amely összekapcsolódik az univerzális tudat energiáival, ebből merítve bátorságot az új — az ismeretlen — felé való elrugaszkodáshoz, viszont ez a fajta bátorság könnyen átcsaphat felelőtlen vakmerőségbe, a jóhiszeműség pedig hiszékenységbe, öncélú meggondolatlan cselekvésbe.
A második lap a Mágus, melynek alakja szorosan kapcsolódik az előző kártyához, és az egyes számot viseli, ami az egységet szimbolizálja, a teremtő erőt, ami a Ji King első hexagramjával analóg, a csupán maszkulin jang vonalakból álló teremtővel.
A Mágus akkor jelenik meg, amikor a Bolond felkészült az univerzális tudás befogadására, ő az első állomás a bolond útján, és miután színre lépett, ott is marad, áthatva a világ káprázatát és a jelenségeket, mintegy metaforákká transzformálva azokat, melyek aztán minden pillanatban tanítanak bennünket.
Ezért is lehet jelentős akár egy olyan közhely is, mint például: az élet a legnagyobb tanítómester, hiszen ha figyelünk a belőlünk kiinduló hatásokra, illetve azoknak visszatükröződéire a külvilágban, a jelekre, melyek bárhol elérhetnek bennünket, rengeteget tanulhatunk önmagunkról, ezáltal haladva biztosan előre utunkon.
A Mágus a beavatott, olyan emberre utal, akinek sikerült egyensúlyba hoznia a fizikai és szellemi síkot önmagában, hogy végrehajthassa ezáltal a további fejlődés előfeltételéül szolgáló transzmutációt. Ahogyan az alkimista terminológiában a bölcsek kövének elnyerése is ugyanerre mutat rá, (ami a mai ember számára ócska bűvésztrükké silányult), ahol is az értéktelen fémből aranyat csinálhatunk.
Pedig ez az analógia valójában a tudat átalakulását, illetve a tudatalattival való harmonizálódását jelzi, amelyre a Mágus is törekszik, hogy teremtő erejét hatékonyan alkalmazhassa.
Mindezek a magyarázatok egyrészt a kártya tanulmányozása során kialakult intuíciókból, illetve ezeknek a Zsuzsival való megbeszéléséből formálódtak meg.
A lap szimbólumait tekintve színeiben hasonlatos az előző kártyához, ezzel is is utalva a kapcsolatra közöttük. A mágus alakja és környezete még egy laikus számára is beszédes.
A lemniszkáta, ami a mágus feje felett lebeg, a végtelen szimbóluma, az anyag és az energia örökkön létező kölcsönhatására utal: a Mágus képes az energiát használni, és azt a világban materializálni.
A mágus ruháját összefogó öv az Ouroboros, azaz egy farkába harapó kígyó, amely szintén utal a végtelenre, illetve a létezés végtelen ciklikusságára.
Itt megemlíteném, hogy ezt szimbólumot konkrétan most vettem észre először, aminek spontán rendkívüli módon megörültem: erre céloztam, amikor a kártyában való elmélyülésről írtam korábban.
Ezenkívül két virág is megjelenik a lapon: az egyik itt a vörös rózsa (a Bolond kezében fehér rózsa volt) a másik pedig a liliom. Ebben a kettősségben akár a maszkulin és feminin energiákra is utalhat, melyek oszthatatlanul, egységben magát a mágust szimbolizálják.
A mágus előtti asztalon a Kis Arkánum jelképei hevernek rendezetten, utalva az egyensúlyra. Egyik kezében egy gyertyát vagy tekercset (vagy pálcát?) tart, míg a másikkal lefelé mutat, ez vonatkozhat szintén az ég és s a föld kapcsolatára. A fizikai és szellemi síkokra. De ugyanígy gondolhatunk az élet és halál vagy a tudat és tudatalatti összefonódására is.
Összefoglalva ez a kártya pozitív olvasatában fejlődésre utal, szintlépésre, melyet a megteremtett egyensúly révén valósít meg, immáron tudatosan, kreatívan használva a tudattalan teremtő energiákat. Viszont mindez könnyen inverzébe fordulhat, ha a Mágus mint manipulatív erő jelenik meg.
Itt szintén szóba kerültek életszerű példák, melyeken keresztül Zsuzsi azt is szemléltette, hogyan lehet az elvont fogalmakat átvinni a hétköznapi életbe, és konkrét dolgokra, személyekre, szituációkra alkalmazni.
Az ülést végül összegzéssel zártuk, amely mindig keretet ad az alkalomnak. Ebben összefoglalom a tanultakat, illetve a közben felmerülő érzéseket, gondolatokat rendezem koherens egységgé.
Ahogy az írásomból kitűnik, a második alkalommal már konkrétabban nyúltunk a témához, mint az első bevezető ülés során. Rengeteg volt az új információ és impulzus, mégis szinte teljesen elő tudtam hívni magamban utólag, ami jó érzéseket generált bennem, ahogyan az is, mennyi mindenre rávilágított és mennyivel közelebb került hozzám ez a két egyébként is nagy jelentőséggel bíró lap.
A közös munka sem hagy kívánni valót maga után. Egyre erősödik a bizalom kettőnk között, emellett Zsuzsi biztos kézzel terelget.
Mindig akkor és annyira jön előtérbe, amikor és amennyire éppen szükséges. Nyitott, érdeklődő, fókuszált. Alkalmanként egyszerűsíti, kézzel foghatóvá teszi az elszállós részeket, ami szintén jót tesz a foglalkozások ritmusának, dinamikájának. A következő csütörtökön haladunk tovább, három lapot tűztünk ki célul aznapra. Izgatottan várom a folytatást.
A Tarot-naplók első részét itt találod:
