Több hetes szünet után tértünk vissza a tanuláshoz Lacival, és pár dolog meg is változott találkozásaink szerkezetében: igyekszem tudatosabban alakítani az alkalmakat, nem titkoltan azért is, hogy egy bizonyosfajta módszertant teszteljünk, amelyet majd a csoportos tréningen is használni szeretnék.
Eközben Ibussal is újabb Beszélgetés-epizódot vettünk fel, szintén hosszú szünet után.
Hálás vagyok, hogy az elmúlt pár hetet – már amennyire lehetett – pihenéssel tölthettem, és volt időm újrarendezni a fejemben a kacatnak tűnő, összefüggést nem mutató elemeket. A kirakós fontosabb darabjai a helyükre is kerültek, és így tisztul le lassan az októberben induló tréning anyaga is.
Laci tök jó lakmuszpapírja az ötleteimnek, mert nagyon érzékenyen reagál mindenre, ami az üléseinken történik, és érezhetően igyekszik fontolóra venni a mondanivalómat, ráadásul folyamatosan reflektálunk is egymásra, a tanulásra, önmagunkra. Ez nagy felelősség ám, mert ilyen szorgalmas diáknak aztán végképp nem beszélhetek hülyeségeket! 😀
A nyári szünet számomra valójában nem is volt szünet, csak arra szolgált, hogy utolérjen kicsit a lelkem. Nagyon előre siettem, azt hittem, hogy nem érek rá, sok mindent akartam egyszerre… szóval csak a szokásos egócsapdák.
Persze mániákusan levontam a nagy tanulságokat is az elmúlt hetekből.
Például, hogy a dolgokat sem siettetni, sem erőltetni nem tanácsos.
Vagy hogy az eredeti terveket nyugodtan lehet csak kiindulópontként értelmezni, nem kell mindenáron ragaszkodni hozzájuk.
Az mindig figyelemre méltó, ahogyan a dolgok organikusan képesek kibontakozni.
Így volt ez a tanítással is, mert eleinte semmilyen tervem nem volt, aztán valahogy elkezdték természetesen alakítani önmagukat az alkalmak, megteremtve önmaguk struktúráját.
Ezeket a szinte önműködő folyamatokat kellett egy kis tudatossággal megtámogatni, és mostanra (a Torony lapját fejeztük be, a Csillag lapját csak elkezdtük) kialakult bennem is egy módszertan, amihez egyéni és csoportos folyamatban is tudom magam tartani, és ami — úgy érzem — megfelelően fejleszti azt a gondolkodásmódot, amit fejleszteni szándékozom a tréninggel.
A módszertan ugyanakkor összhangban van Jung elméleteivel, általános világnézetével is.
Pontosan úgy, ahogy írásainkkal kapcsolatban is eleinte, a közös Tarot-üléseink alatt is az volt a kimondott alapelv, hogy asszociatívan, intuitíven ragadjuk meg vizsgálódásunk tárgyát, megpróbálva elfelejteni mindazt, amit korábban tudtunk róla. (További cél, hogy képesek legyünk önmagunkra is éppen így tekinteni.)
Ez a hozzáállás ötleteket, felismeréseket, és ezekkel együtt járó naplóírói hangvételt is szült, és én ezt egyáltalán nem bánom.
Azonban, ahogyan üléseink is előbb-utóbb struktúrába kellett rendeződjenek, úgy maga a tanulás is új struktúrát kell kapjon.
Fontos az intuíció, fontos a szabadság, de fontos a módszertan is: kellenek kapaszkodók, amelyekhez odakaphatunk, ha egónk megbotlik.
Igyekszem persze ezentúl is 360 fokban nyitott perspektíváknak teret adni, de az értelmezési kereteket előre meghatározzuk.:)
Így egy pontosan követhető rendszer szerint írjuk körül, értelmezzük a lapokat a jövőben, ami az Analógiás Gondolkodás Tréning alapját is képezi.
Ennek alapján pedig elkezdtem megírni a tréninghez tartozó letölthető mellékletet, ami többek közt a Nagy Arkánum 22 lapjának értelmezését, és az ezekhez tartozó önfejlesztő gyakorlatok egy részét tartalmazza.
Lacival azért nagyon tanulságos számomra a közös munka, mert általa tapasztalom meg élesben, mennyire fontosak a visszajelzések, a kölcsönös kíváncsiság egy ilyen folyamatban. Elgondolkoztat az is, hogy ugyanazokon a szavakon, szimbólumokon gyakran teljesen mást érthet két ember, attól függően, hogy a szemük előtt levő szűrők mit engednek számukra meglátni a valóságból.
A tanulási és tanítási folyamat (legalábbis ez a kétszemélyes módja) bizonyos értelemben egy folyamatos korrekció, ahol a két fél megállás nélkül energiát cserél és egymás közt egyeztet, mialatt igyekszik egy hullámhosszra hangolódni: hogy ez tudatos vagy tudattalan szinten zajlik, az nem mindegy, és erre szerencsére van hatásunk.
Ahogy közelítünk egymáshoz, úgy közelítünk a Tarot lapok valódi lényegéhez, üzenetéhez is.
Minél őszintébbek vagyunk egymással és önmagunkkal, annál pontosabban lesz képes utat mutatni nekünk a Tarot.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem nagynak ezt a felelősséget. Mennyit tárhatok fel magamból? Milyen titkokat kell megőrizzek? Mi az, ami csak rám tartozik, és majd szupervízióban megbeszélem? Mi az, amit ott és akkor ki kell beszélnünk, melyek azok a helyzetek, amelyekben kritikus szerepe van annak, hogy merek-e sérülékeny lenni. Ha mernem kell, mennyire?
Nem tudom, vannak-e jó válaszok ezekre a kérdésekre, csak azt tudom, hogy mire jutottam: mindig az adott helyzetre vonatkoztatva teszem csak fel őket. Semmi nem várok el, és igyekszem azt mondani, azt kérdezni, amit szükséges. Igyekszem tudatában lenni annak, hogy minden igazán fontosat tudunk már, csak vissza kell emlékeznünk.
A Tarot-naplók előző részeit >>ITT<< találod.
