IX. A Remete
A Belső Utazás és a Kozmikus Bölcsesség
Ma egy mélyebb, introspektív utazásra hívlak titeket, melynek során a Remete tarot lapjának jelentését vizsgáljuk meg. E lap ismét (lassan már minden kártyáról elmondhatom ezt) különleges jelentőséggel bír számomra, de ez most nem belőlem indul ki, hanem Zsuzsiból, mivel e kártya fontosságára ő hívta fel a figyelmemet. Az ülésünk során jó pár percet töltöttünk azzal ismét, hogy rétegről rétegre haladva feltárjuk a lap szimbolikáját, illetve privát életünkben tapasztalt aktualitására is reflektáltunk, ami egyértelművé tette, hogy jelenlegi élethelyzetünkben is fontos iránymutatással ajándékozhat meg mindkettőnket. (Ahogy tanítóm célzott rá saját naplóbejegyzésében, a tarot lapjai, ha sorban is vesszük őket, szinte mindig – minden élethelyzetében értelmet nyernek az életünkben egy aspektusból egészen biztosan.)
A Remete szimbolikája
A Remete lapja egy magányos bölcs alakját ábrázolja, aki lámpással világítja meg az utat. Ez a lámpás, a “Világosság Lámpása”, nemcsak az előtte álló ösvényt világítja meg, hanem az igazságot és a belső fényt is szimbolizálja, amely a megvilágosodás felé vezet. A lámpásban ragyogó hatágú csillag, a Salamon pecsétje, a spirituális erő és tudás jelképe, amely útmutatást nyújt a belső utazás során, az alkimista és okkult hagyományokban a bölcsesség és a szellemi erő szimbóluma. Ez a pecsét a misztikus hatalmakat és az univerzum rejtett igazságait jelképezi.
A Remete botja nem egyszerű támasz, hanem a mágikus tudás és az idősebb bölcsesség szimbóluma is. Az aranybot támaszt nyújt a belső utazás során, utalva arra, hogy a belső bölcsességre mindig számíthatunk. A Remete köpenye szerény és egyszerű, jelezve, hogy a világi dolgoktól való elvonulás és a belső élet fontossága az igazi bölcsesség kulcsa. A köpeny részben eltakarja a lámpást, utalva arra, hogy az igazságot csak azok láthatják, akik készek felfedezni azt.
A Remete kártyája a spirituális mestereket, bölcseket és remetéket szimbolizálja, akik az igazság és bölcsesség keresésében járják útjukat. Az ilyen mesterek példaképként szolgálnak: hozzájuk hasonlóan mi is megtalálhatjuk belső utunkat és célunkat. Itt valójában úgy érzem, (ahogy később még kitérek egy gondolat erejéig erre), mint szembefordított tükrök vagyunk Zsuzsival egymás mesterei életünk ezen szakaszában, amikor utunk hirtelen “összegabalyodott” és összefonódva halad tovább.
A Remete gyakran a meditáció és a belső csend fontosságára hívja fel a figyelmet. A lap arra ösztönöz, hogy gyakran forduljunk befelé, hogy megtaláljuk belső békénket.
Az alkimista beavatás olvasata
Kutatásaim során felfedeztem, hogy a Remete kártyájának alkimista olvasata is mélyebb rétegeket tár fel a szimbolikájában. Ez azért is érdekes, mert eddig csupán intuitív módon reflektáltam erre az olvasatra, de ez alkalommal mélyebbre ástam a témában, és megerősítésre leltem.
Az alkímia és a tarot közötti kapcsolatot Robert M. Place tárta fel részletesen, aki az Alchemical Tarot megalkotásával megmutatta, hogy a tarot kártyák nem csupán tartalmaznak alkimista szimbolikát, hanem az egész tarot pakli struktúrája is az alkimista metodológián alapul.
Az alkimista beavatás szempontjából a Remete a Nagy Mű (Magnum Opus) folyamatának egyik kulcseleme, amely a bölcsek kövének létrehozását szimbolizálja. Ez a folyamat a belső transzformáció útját ábrázolja, ahol az egyén a tudatlanságból (a Bolond lapja) a megvilágosodásig (a Világ lapja) jut el. Az alkimista hagyományban a Remete az egyéni fejlődés és
a spirituális megvilágosodás elérésének szimbóluma.
Az alkimista beavatás nézőpontjából a Remete a belső bölcsesség és a rejtett igazságok keresésének állomása. Az előző lapok, mint a Bolond, a Mágus és a Császárnő, mind különböző fázisokat és tapasztalatokat jelképeznek, amelyek elvezetnek az önismeret és a belső átalakulás magasabb szintjére. A Bolond a kezdő lépést szimbolizálja, a Mágus a tudatosság és a kreatív erő felfedezését, míg a Császárnő az anyagi világban való teremtés és a termékenység szimbóluma. A Remete mindezek után következik, mint a belső keresés és az egyedüllét időszaka, ahol az egyén megszabadul a világi zajtól és a belső világára összpontosít.
Visszatérve a naplóbejegyzésem bevezetőjéhez, amikor a lap hétköznapi, szubjektív jelentéstartalmát vizsgáltuk és volt egy pont, amikor nem tudtam egyértelműen megnevezni Zsuzsinak, hogy hol és hogyan jelenik meg a Remete lapja az életemben, ő felhívta a figyelmem, hogy a találkozásainkra is gondolhatok, vagy akár a meditációs gyakorlataimra, egyéb elvonulást igénylő rituálékra is ráillik a kártya.
Zsuzsival való találkozásaink azok az alkalmak, ahol egyre inkább kilépünk a mindennapi perspektívából, és egy nyugodtabb, lassabb, csendesebb tudatállapotba kerülünk, egymás tükreiben vizsgálva önmagunkat, szintén a Remete folyamatának részei. Ez a belső utazás lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat és a világot, amelyben élünk.
Bár a Remete lapja elsősorban az elvonulást és az önismeretet szimbolizálja, negatív aspektusai is figyelmeztetőek lehetnek. A túlzott elvonulás és izoláció veszélyes lehet, ha az egyén túlságosan eltávolodik a világtól és másoktól. Ez a fajta magány könnyen vezethet depresszióhoz, szorongáshoz és az önértékelés elvesztéséhez. Az önreflexió pozitív erőforrás lehet, de a túlzott introspekció könnyen bezárkózást eredményezhet, ami akadályozhatja a személyes fejlődést és a társas kapcsolatokat.
Érdekes, ahogy végigolvastuk a szöveget Vikivel, mielőtt tovább küldtem volna, ezen a ponton Vikinek emlékek társultak a negatív olvasathoz, miszerint az életem során többször is megjelent már a Remete szimbóluma, és előfordult bizony olyan is, amikor elég szélsőségesen a negatív tulajdonságait vettem magamra a kártyának: izoláltam magam a környezetemtől, és egyedül próbáltam megoldásokat és megfejtéseket találni utammal kapcsolatban, viszont ez már több volt mint egyfajta önreflexió, éppen ezért törvényszerűen
önmagam labirintusában tévedtem el ezáltal.
És még egy fontos dolog ehhez a vetülethez: amikor az elvonulás és befelé figyelés átcsap szigorú aszkézisbe és önsanyargatásba, az egészen biztosan a tévút jele.
Összegzésként, a Remete tarot lapja arra emlékeztet, hogy az önismeret és az önreflexió útján haladva képesek vagyunk felfedezni életünk valódi célját és jelentését. Az élet nagy kérdéseire adott válaszok gyakran belülről fakadnak, és a Remete lámpásának fénye segít megvilágítani ezeket a rejtett igazságokat. Mindazonáltal fontos, hogy az elvonulás és az önreflexió során megőrizzük az egyensúlyt, hogy ne sodródjunk el túlságosan a világtól és a körülöttünk élő emberektől.
X. A Szerencsekerék
Az Élet Körforgása és a Változás Dinamikája
Ez a kártya azért maradt emlékezetes számomra, mert itt jött el az a pont, amikor tudatosabbá kellett, hogy váljon az írásaim felépítése.
Zsuzsi szembesített azzal, amit magam is éreztem, hogy közérthetőbbé kell formálnom a Naplóimat. Számomra természetesnek tűnt az a feltételezés, hogy az olvasóimat az intuitív írás “hangja” elviszi oda, ahonnan kiindulnak belőlem azok, és ez így elég. De, ahogy korábban már volt erről szó, a közérthetőség érdekében kellett valami struktúra, amit használhatok a továbbiakban.
Zsuzsi azt ajánlotta, hogy mi lenne, ha kijelölnék három aspektust, ami köré építkezem. Ez nagyon jól jött számomra, mivel abszolút autodidakta módon írok, nem tanultam korábban, hogyan lehet egy ilyen jellegű szöveget professzionálisan felépíteni. Így jött létre a három fix pont:
— a kártya szimbólumai és annak általános, hétköznapi értelmezése,
— a kártya az életemben megjelenő analóg dekódolása, illetve
— az alkimista beavatás aspektusa, az úgynevezett spirituális olvasat.
Utólag azt kell mondjam, hogy teljes mértékben működik ez a koncepció és az a félelmem sem igazolódott be szerencsére, hogy az “intuitív hang” elveszik majd e mesterséges keretek között. Valójában inkább kiteljesedett a mondanivalóm, és az írás folyamata pedig egyszerűbbé vált.
Egyetlen gondolat még, mielőtt rátérnék a lap értelmezésére, és ez egyben a saját életemre vonatkozó vetület is.
Korábban már megfogalmazódott bennem, ahogyan gyűjtöttem a tapasztalatokat az életem során, hogy:
Itt, ezen a világon egyvalami állandó, az pedig a változás.
Talán felületes közhelyként csenghet e gondolat, mégis rendkívül fontos. Magam részéről hajlamos voltam az ismétlődő leckék ellenére — melyekre egy idő után tudatosan figyeltem — abba a hibába esni, hogy csak akkor vettem ezt figyelembe, amikor a Szerencsekerék lefelé vitt, és mintegy vigaszként hívtam be e gondolatot, “ugyan már, minek annyit hasalni arccal a sárban, amikor úgyis hamarosan váratlanul átrendeződnek a külső és belső körülményeim és minden jóra fordul megint?” Természetesen ez az attitűd egyáltalán nem helytelen, csupán egyszerűen nem teljes. Hiszen amikor viszont felfelé vitt a sors kereke, szinte minden alkalommal elfelejtettem ezt a törvényt és így szinte elkerülhetetlen volt, hogy ne a sárba zuhanjak ismét tudatlanságomnak, pökhendi mentalitásomnak hála.
Ma már jobban figyelek erre. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden esetben képes vagyok annyira éber maradni, hogy kikerüljem ezt a veszélyt, de egyre inkább erősödik egy, a háttérben meghúzódó tudatosság, amely rajta tartja a szemét ezen a rendkívül fontos mozzanaton, azon a pillanaton, amikor a kerék mozgása újra megjelenik számomra hétköznapi valóságként is.
Az emberi sorsot a Szerencsekerék lapja tökéletesen ábrázolja: egy forgó kerék, amelyen minden pillanatban változik a helyzetünk, éppen úgy, ahogy az élet körforgása sem áll meg soha. A tarot ezen lapja mintha arra hívna bennünket, hogy értsük meg a változás dinamikáját, fogadjuk el annak szükségszerűségét, és tanuljunk meg együtt áramlani a kozmikus erőkkel.
A Szerencsekerék szimbolikája
A Szerencsekerék lényege maga a kerék, melynek közepén a Tetragrammaton, Isten négybetűs neve (YHVH), látható, ami az isteni beavatkozást és a sors irányítását szimbolizálja, valamint a tarot szó is kiolvasható egy másik megközelítésből.
A keréken belül alkimista szimbólumok is találhatók: a higany, a kén, a víz és a só jelképei, melyek az anyag átalakulását és a négy elemet reprezentálják. A kerék körül négy mitológiai figura helyezkedik el: a szfinx, a kígyó, Anubisz és Typhon. A szfinx a tudás és az erő jelképe, míg a kígyó az élet erőinek anyagi világba való belépését szimbolizálja. Anubisz, az egyiptomi halálisten, a halál és újjászületés folyamatát képviseli, míg Typhon, az egyiptomi gonosz isten, az élet kihívásait és kísértéseit jelképezi e démoni alak ezenkívül emlékeztet bennünket az élet elkerülhetetlen árnyoldalaira is. A négy sarokban szárnyas lények láthatók: az angyal (Vízöntő), a sas (Skorpió), az oroszlán (Oroszlán) és a bika (Bika). Ezek a lények a négy elemet és a négy évszakot reprezentálják, utalva az univerzum harmonikus rendjére és az idő körforgására, jelezve az isteni akarat mindent átható jelenlétét.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy Zsuzsi ennél a kártyánál arra hívta még fel a figyelmemet, hogy ez az első olyan lap, amelyiken nem egy emberi alak jelenik meg. Ezzel is hangsúlyozva, hogy a Szerencsekerék egy tőlünk függetlenül is végbemenő folyamatot jelképez, mely fölött semmiféle ráhatással nem rendelkezünk. )
A Szerencsekerék jelentése
A Szerencsekerék lényege a változás. A tarot eme lapja arra figyelmeztet, hogy az élet folytonosan változik, és mi mindannyian részesei vagyunk ennek a végtelen körforgásnak. Az emberi életben a Szerencsekerék a szerencse és a sors váratlan fordulatait jelképezi. Emlékeztet arra, hogy a jószerencse és a balszerencse egyaránt múlandó, és minden rossz után jó következhet, valamint fordítva. Ez a lap arra hív, hogy ne ragaszkodjunk mereven a múltbeli sikereinkhez vagy kudarcainkhoz, hanem mindig legyünk készen az új lehetőségekre, amelyek az élet változásaival jönnek elénk.
Alkimista és spirituális olvasat
Az alkímia művészetében a kerék a Nagy Mű (Magnum Opus) egyik kulcseleme, amely az anyag átalakulását és a belső transzformációt szimbolizálja. Az alkimisták szemszögéből nézve a kerék a belső erők és az univerzum törvényeinek megértését jelenti. A Nagy Mű folyamatában a Szerencsekerék a belső átalakulás és az isteni rend felismerésének állomása. Ez a transzformáció az emberi lélek mélyén zajlik, ahol
a tudatlanságból és káoszból a megvilágosodás és rend felé vezet az út.
A spirituális olvasatban a Szerencsekerék az élet nagy kérdéseire adott válaszok keresésének folyamatát jelképezi. Az élet folyamatos változása és az idő múlása által nyert tapasztalatok révén mélyebb megértéshez jutunk önmagunkról és az univerzum működéséről. Az alkimista hagyományban ez a lap arra emlékeztet, hogy az igazi bölcsesség az élet ciklusainak és az állandó változásnak a megértéséből származik.
Összegzés: A Szerencsekerék tarot lapja mély bölcsességet és kozmikus igazságot hordoz magában. Emlékeztet arra, hogy az élet folyamatos változásban van, és minden pillanatban új lehetőségek nyílnak meg előttünk. A lap üzenete, hogy fogadjuk el az élet változásait, és bízzunk abban, hogy minden nehézség után új lehetőségek következnek. Az élet nagy kérdéseire adott válaszokat gyakran az idő és a tapasztalat hozza el, és minden változás lehetőséget rejt magában a fejlődésre és a növekedésre. A Szerencsekerék arra ösztönöz bennünket, hogy együtt áramoljunk a kozmikus erőkkel, megértve az élet körforgását, és elfogadva a változás elkerülhetetlenségét.
A Tarot-naplók előző részeit >>ITT<< találod.
