TLDR: októberben elindul saját fejlesztésű tréningem, az Analógiás Gondolkodás Tréning, aminek elvégzése reményeim szerint sokak életét fogja megkönnyíteni.
Egy ideje már szaporodnak a fürdőszobapolcon a smart aging termékek, fejemen az ősz hajszálak és szívemben a tanulságok. Sőt: ez utóbbiból már annyi van, hogy úgy érzem, ideje őket strukturált formában másokkal is megosztani. 
Aki ismer, az tudja, hogy nem jellemző rám a tökölés. Aki közelről ismer, az azt is tudja, hogy egynémely, számomra nagy jelentőséggel bíró döntés meghozatala előtt viszont igen sokat (van, hogy éveket!) tudok tökölni.
Azt a döntést például, hogy életem hátralevő részében nem szeretnék sem főnököt, sem pedig olyan munkatársat, akit nem én választottam, több mint tíz év tépelődés előzte meg. Ez persze összefüggésben van a ténnyel, hogy 33 éves koromig teljes félreértésben voltam azt illetően, hogy életemnek mi a célja és értelme.
Röviden: összetévesztettem magamat valakivel, akit nem is ismertem.
A félreértés súlyosságát talán érzékelteti, hogy miután tisztázni véltem magamban, hogy ki is vagyok, eltelt még három év, mire tavaly decemberben az aktuális munkahelyemen azt tudtam mondani: köszi, de ebből ennyi elég volt.
Majd januárban szó szerint fejre kellett esnem ahhoz, hogy észbe kapjak, és ne keressek másik állást. Így születhetett meg a Beszélgetés podcast Cs. Tóth Ibolyával, a Mesék másként Gyöngyösi-Szabó Annával, a Tarot-naplók Csépányi Lászlóval.
Így születhetett meg a weboldalam és a vállalkozásom, a Győri Zsuzsanna – Minden szó varázsige.
Elég sokáig tartott, mire kihordtam, és a szülés sem volt egyszerű, de a gyermek itt van, egészséges, szerintem szép is, most már csak fel kell nevelni.
Mostanában a kártya mellett számot is gyakran vetek, eddig figyelembe nem vett szempontokból nézegetem az életemet. Visszamenőleg elbeszélgetek a saját hülyeségemmel, és elárulhatom, a ‘miért’ kérdőszó hangzik el a leggyakrabban ilyenkor.
Például: miért nem akartam meglátni a teljesen nyilvánvaló jeleket? Miért nem tudtam nekem valóbb dolgokra vágyni? Miért mentem fejjel a falnak századjára is? Miért? Miért? Miért?
Egy mondatban összefoglalható a válasz: azért, hogy ebben a pillanatban ezt a bejegyzést megírhassam.
Először el kell tévednünk ahhoz, hogy örülhessünk a hazatérésnek, és én nagyon el voltam tévedve. Nem értettem, hogy mit akar tőlem a világ, és fogalmam sem volt, hogy én mit akarok a világtól. Amiről azt hittem, hogy akarom, azt persze nem kaptam meg, de akkor még nem tudtam, hogy ez áldás és szerencse.
Akkoriban még úgy voltam vele, hogy “addig is”, amíg be nem következnek azok a dolgok, amikre vágyom, muszáj valamit csinálni. Így szereztem két diplomát, dolgoztam mindenféle médiabugyrokban, és elhittem, hogy jó helyen vagyok.
A szívem mélyén persze utáltam ezeket a bugyrokat, de azt hittem, velem van baj. Hogy milyen tévutakra voltam képes navigálni magamat pusztán a hiedelmeim és a félelmeim hatására, azt jól mutatja, hogy évekig dolgoztam televíziós és rádiós szerkesztőként, pedig telefonfóbiám van, ezért minden egyes kimenő hívás igen komoly szenvedést okoz nekem (a bejövők is, csak azok valamivel enyhébbet). Általában órákig készítem magam lélekben, ha ismeretlent kell felhívnom, és mogyorónyira megy össze a gyomrom, mielőtt rányomok a hívás gombra.
És sok egyéb mellett mi egy szerkesztő dolga? Hogy embereket hívogasson.
Hát ilyen válogatott módokon szívattam magam évekig, több alkalommal a kiégésig eszkalálva a helyzetet. Saját ostobaságom áldozata voltam, mint a legtöbb ember.
Az Univerzum olyan tanítómester, aki egyre hangosabban mondja a tananyagot, és ha kiabálva sem megy át az üzenet, akkor jön a szívlapát. Az Univerzum hozzám is beszélt, de mint a legtöbben, én sem hallottam, mit mond. Aztán már hallottam, csak nem értettem.
Végül rájöttem, hogy miért nem értettem. Azért, mert nem beszéltem azt a nyelvet, amin az Univerzum szól hozzánk: az analógiák nyelvét.
A harmadik, beszédtréneri diplomámat már nem azért szereztem, hogy “addig is” teljen az idő, amíg el nem kezdődik az élet, hanem azért, mert tavaly tavasszal már sejtettem, hogy mit akar nekem mondani az Univerzum. Mostanra pedig biztosan tudom.
Az analógiás gondolkodás ismertetett össze engem velem, így itt az ideje, hogy trénerként összeismertessem az analógiás gondolkodással azokat, akik közelebb akarnak kerülni önmagukhoz, és nem félnek attól, hogy kivirágzik életükben a varázslat.
Mert akinek rááll az agya erre a gondolkodásmódra, az hirtelen mintha a Harry Potter-sagában találná magát: csodák kezdenek történni. A környezet egyre egyértelműbben tükrözi a belső történéseket, felszaporodnak a szinkronicitások, világossá válnak az addig értelmezhetetlen jelek.
Az analógiás gondolkodás olyan, mint egy iránytű az óceán közepén sodródó hajón, vagy mint egy mesterkulcs, ami az összes ajtót nyitja egy hatalmas, útvesztókkel teli épületben.
Segítségével három fontos dolgot érthetsz meg jobban: önmagadat, másokat és a világot.
Az Analógiás Gondolkodás Tréning nem csak egy egyszerű tanfolyam lesz, hanem egy 13 hétig tartó önismereti utazás, amelyen a navigálást C. G. Jung és a Tarot Nagy Arkánumának 22 lapja segíti.
A tréning minimum 5, maximum 10 fővel indul októberben. Heti egy alkalommal találkozunk személyesen, alkalmanként 180 percre egy Budapest belvárosi helyszínen.
Ha úgy érzed, hogy az itt leírtak megszólítottak, téged is szeretettel várlak!
Írj az info@mindenszovarazsige.hu címre, ha kíváncsi vagy a részletekre, és szeretnél up-to-date maradni a tréninggel kapcsolatban!
Ölelés 
