Az önismeret útját járva előbb-utóbb veled is szembe fog jönni ez a baromi egyszerű kérdés. Válaszolni már nehezebb rá. Pontosabban igen könnyű rávágni, hogy “hát persze, hogy én!”. Naná. Hiszen hónapok, esetleg évek óta önismersz, lelked rejtett zugainak kiterített térképén nincsenek ismeretlen területek.
Sokáig fel sem tűnik, hogy eleve rosszul, hiányosan teszed fel a kérdést, amit egyébként minimum kétféleképpen is feltehetsz:
“Saját magam számára én vagyok a fontos, vagy az, hogy hiánytalanul betöltsem mások életében azokat a funkciókat, amelyektől értékesnek érezhetem magam?”
Vagy:
“A hozzám közel állók számára én vagyok a fontos, vagy az(ok) a funkció(k), ami(ke)t az életükben betöltök?”
Lássuk előbb az első verziót.
Önismereti utam kezdetén az egyik első fontos felismerés az volt, hogy elég fontosnak kell lennem önmagam számára ahhoz, hogy a saját gyógyulásomat minden más elé helyezzem. Azt mondom ma is mindenkinek, aki hozzám fordul: csakis magaddal foglalkozz, csakis magadon segíts! Mert ha magadat gyógyítod, azzal automatikusan gyógyítod a környezetedet is.
Ez persze csak akkor működik, ha szét tudom választani önmagamat a mások életében betöltött funkcióktól. Ha tudatosítom: értékem nem attól függ, hogy ezekben a funkciókban helyt tudok-e állni.
Fontos tudatosítani a következőket:
Én nem a funkció vagyok, épp ezért én vagyok a fontos, nem a funkció.
Ha én nem vagyok rendben, akkor a funkciót sem tudom betölteni. Dolgozhatok azon, hogy ne érezzek bűntudatot, ha egy funkcióval szemben önmagam mellett döntök. Dönthetek úgy, hogy a továbbiakban nem funkcióként tekintek önmagamra, és másoknak sem engedem, hogy így tekintsenek rám.
Az eredeti kérdésfeltevés legkésőbb ezen a ponton beleütközik másokba, és azokba a szerepekbe, amelyeket mások életében játszunk.
Én vagyok a fontos neked, vagy a funkció, amit az életedben betöltök? Foglalkozhatok önmagammal – helyetted? Vagy ettől dühös leszel, frusztrált és értetlen?
A kérdés azért is bonyolult, mert néha nehéz eldönteni, hol végződik az egészséges határhúzás, és hol kezdődik a másik cserbenhagyása.
Mekkora a szükség (és van-e valódi) a másik oldalon?
Mekkora (és mivel jár) az áldozat a magunk oldalán?
Aki erre a két kérdésre megtalálja a választ, az az eredeti felvetés megoldásához is közelebb kerül.
Ps.: A kiemelt képen Kormika és Cirmike látható, amint épp hiánytalanul betöltik a macskafunkciót.
Ps.2: Ha tetszett a bejegyzés, és úgy gondolod, mások érdeklődésére is számot tarthat, használd a megosztás gombok valamelyikét!
