A föld alatt, hol senki sem hall
Árva angyal, tömlöc mélyén
Érted leások, a láncot leverem rólad
Felhozlak a sötétből:
Itt vagyok, karomba zárlak.
Megtépázott vad ág boga
Tüske, tövis, galagonya
Szétszaggatta a ruhádat
Szép szívedet bánat tépi:
Itt vagyok, karomba zárlak.
Kór után lábadozó beteg
Félve keres támaszt kezed
Botlasz, esel
Gyere, kelj fel:
Itt vagyok, karomba zárlak.
Kedves nevedet kiáltom
Szemedet szívem tükrébe mártom
Otthonom kapuját kitárom előtted:
Itt vagyok, karomba zárlak.
Beborítlak lágy testemmel,
Elringatlak énekemmel,
Meggyógyítlak jó szívemmel:
Itt vagyok, karomba zárlak.
Kapcsolódó tartalom: #017 Beszélgetés | A magány csapdája és az egyedüllét ereje
kiemelt kép: Pexels
