Mutasd az asztalod, megmondom, ki vagy!

Győri Zsuzsanna írása

Ez itt a képen az asztalom. Talán nem is hinnéd, de tegnap rendet raktam rajta.

Az utóbbi napokban kicsit sok volt minden: az ingerek, az emberek, a gondolatok, az érzések, az állandó reakciókényszer. Mert az utóbbi időben elfelejtettem nemet mondani, így felgyűltek a fejemben az oda nem való dolgok.

Nagy volt idebent a rendetlenség, úgyhogy elkezdtem rendet rakni – odakint.

Ez persze azzal jár, hogy először még nagyobb a kupi, mint volt. A szoba közepére behúztam egy óriási szemeteszsákot, és nekiestem a fiókoknak. Egyenként néztem át minden tárgyat, minden papírfecnit: mi marad, mit kell kidobni. Ez a művelet igényelt némi kíméletlenséget, de ennek köszönhető, hogy a szemeteszsák megtelt, az asztalomon pedig végre rend van.

Ha nagy a fejedben az összevisszaság, először rakj rendet odakint. Közben találsz egy csomó mindent:  régi fényképet, lejárt olvasójegyet, elveszettnek hitt levelet, könyvet, kitört hegyű ceruzát. Fél kiló kagylót, esküvői fogadalom vázlatát (azóta elváltál), eltemetett kutyád oltási könyvét. Sok fölösleges dolgot, és rengeteg kincset.

A rendrakás odakint éppen úgy zajlik, mint idebent.

A fejed egy szoba, a gondolataid, emlékeid, érzéseid benne a tárgyak. Ha nagyon zsúfolt, akkor ideje rendet rakni. És érdemes tartani is a rendet: hidd el, az kevésbé fájdalmas, mint a nagytakarítás.

Közben találsz egy csomó mindent. A régi fényképek az emlékeid. A lejárt olvasójegy talán sokáig nem volt érvényes, de ha akarod, meghosszabbíthatod. Az elveszettnek hitt levélben fájdalmas vagy örömteli mondatokat olvasol: neked szólnak. A könyv helye nem a fiókban van, hanem a könyvespolcon. A kitört hegyű ceruzát csak meg kell hegyezni, és újra használható. Fél kiló kagyló, esküvői fogadalom, oltási könyv: csak te tudhatod, hogy kellenek-e még valaha, vagy csak a helyet foglalják.

A rendrakás odakint éppen úgy zajlik, mint idebent, tehát ahhoz, hogy rend legyen, meg kell szabadulni rengeteg olyan dologtól, ami addig fontos volt. Ez nem egyszerű, és a megkönnyebbülés érzése csak utólag jön, miután a szeméttől megszabadultál.

A rendrakás azért nem egyszerű, mert minden tárgynak – legyen az egy arany levélnehezék vagy egy szakadt papírfecni –  története van. 

A rendrakás katarzisa az elengedésben és a kincskeresésben rejlik. A szakadt papírfecni lehet számodra fontosabb, mint az arany levélnehezék. A lényeg, hogy minden tárgy a megfelelő helyre kerüljön.

Ez itt a képen az én asztalom, és tegnap rendet raktam rajta. Nemet mondtam rengeteg tárgyra, ami régen fontos volt. Kidobtam mindent, ami már nem aktuális. Korábban polcok mélyén kallódó tárgyak kaptak végre méltó helyet az asztalon. 

Külső szemlélő számára talán még mindig rendetlennek tűnik, de én tudom: már rend van. A számomra fontos dolgok mind megtalálták a helyüket. Melyik itt, melyik ott. 

A rendrakás odakint éppen úgy zajlik, mint idebent.

A te asztalodon rend van?