Nyilas telihold
A májusi Nyilas telihold a legváltozatosabb módokon forgatott meg a tengelyem körül, így május 23. óta csak kapkodom a fejem. Nem vagyok lassúsággal meggyanúsítható, de az elmúlt 10 napban annyi belső történés zajlott le bennem, hogy alig tudtam követni.
A Nyilas telihold témáit most sokszorosan az enyémnek éreztem, és ennek csak egyik oka, hogy én is a Nyilas jegyében születtem, sőt: a legtöbb bolygó a Nyilasban volt a születésem pillanatában.
Persze ez nem asztrológiai oldal, én pedig nem vagyok asztrológus: nálam okosabbak segítségével igyekszem fontos dolgaimat a holdfázisokhoz és a bolygóállásokhoz igazítani. Ez vagy sikerül, vagy nem, ha nem, akkor sem dőlök kardomba.
Hát, most sikerült.
(A Nyilas teliholdról Griga Zsuzsanna beszél fantasztikus összetettséggel >>itt<<, érdemes meghallgatni)
Olyan felismerések szakadtak a nyakamba, és annyira egyszerre, hogy úgy éreztem, ezt már nem tudom kezelni. Aztán összeszedtem magam, rendet raktam a szobámban, és lemondtam minden programot erre a hétre. Kivéve a pénteki online Tarot-óránkat Lacival. És milyen jól tettem, hogy nem mondtam le!
Túl az ötödik alkalmon
Mostanra szépen beállt a rendje az együtt töltött 90 percnek. Az első percekben egymásra hangolódunk, ebbe belefér némi magánélet, kivel-mi-van, mivel-telt-a-múlt-hét.
Igyekszem szigorúan tartani az időkereteket, és büszke vagyok magamra, hogy ez egyre jobban sikerül: úgy foglalkozunk 30 percet egy-egy lappal, hogy már az órát sem kell néznem.
Eddig tehát a Nagy Arkánum következő lapjait vettük át, sorrendben: a Bolond, a Mágus (ezekről Laci itt írt), a Főpapnő, az Uralkodónő, az Uralkodó, a Főpap, a Szeretők, a Diadalszekér, az Erő és a Remete.
Minden lap esetében ugyanúgy dolgozunk, mégis sok rugalmasság van az órákban, mert hagyjuk a véletlent is érvényesülni. Ha úgy érzem, hogy valahol hosszabban kell elidőznünk, vagy olyasmiről is kell beszélnünk, ami látszólag nem tartozik szorosan a tárgyhoz, akkor engedek ennek a megérzésnek. Nem minden fontos, de nincs olyan, hogy lényegtelen.
A pillanat és az intuíció ugyanúgy részt vesz döntéseinkben, mint a józan ész megfontolása.
Először megkérem Lacit, hogy nézze meg figyelmesen a kezében levő lapot, és mondja el, hogy mit lát rajta. Kívülről haladunk befelé, a felszíntől a mélység felé: az első mondatok akár egy képleírási feladatra adott válaszok is lehetnének.
Mit látok a kártyán? Milyen figurát, színeket, formákat, tárgyakat? Milyen a lap hangulata? Milyen szimbólumok jelennek meg a képen?
Itt még nem adunk jelentést, nem keressük a láthatatlant, csupán regisztráljuk mindazt, ami látható.
Ha Laci esetleg figyelmetlenségből kihagy egy vizuális elemet, arra rákérdezek, rámutatok én.
Ezután sorra végigvesszük mindazt, amit felfedeztünk, és a lap mögé nézünk. Ilyenkor a jelentéseket keressük.
Van-e helyes értelmezés?
Az az állítás, hogy minden kártyalapnak megvan a maga rögzített, kőbe vésett jelentése, tapasztalataim szerint egyszerűen nem állja meg a helyét. Tény, hogy egy-egy lap a rajta ábrázolt szimbólumok által képvisel valamilyen rezgést, és az is tény, hogy rengeteg helyen elérhető a lapok magyarázata (én leginkább Hajo Banzhafot ajánlom, persze számos remek forrás létezik még). A lapok lényege, fő üzenetei nagyjából minden értelmezés szerint azonosak. Az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. 🙂
Ahogy fentebb már írtam, a pillanat és az intuíció ugyanúgy részt vesz a megfejtésben, mint a józan ész.
Ebben az értelemben a józan ész a lapok előre meghatározott, leírt jelentésére vonatkozik, a pillanat azt a kontextust jelenti, amelyben az adott lappal találkoztunk, az intuíciót pedig nem kell magyarázni: az a belső hangunkon szól hozzánk.
Éppen ezért igyekszem hagyni, hogy Laci a saját megfejtéseit kapcsolja a lapokhoz és szimbólumaikhoz. Nem biztos, hogy mindig sikerül hagynom ezt: elég gyakran ragadom magamhoz az irányítást (főleg akkor, ha fogytán az idő, és kicsit fel kell gyorsulnunk, hogy jusson idő a következő lapra is).
Laci abból a szempontból is ideális tanítvány, hogy nagyon figyel, és korábbi ismereteit, intellektusát és intuícióját egyaránt jól használja, így aztán nem nagyon szokott mellélőni az értelmezéssel. Inkább az fordul elő, hogy elkerülik a figyelmét bizonyos dolgok, de hát nem is lehet mindenre egyszerre figyelni.
(Zárójelbe teszem, de egyáltalán nem zárójel: az én figyelmemet is elkerülhetik, és időnként el is kerülik bizonyos jelentéstartalmak, szóval a tanító szerepében több új dolgot is tanultam ám egy-egy lapról az elmúlt öt alkalom során.)
Pozitív és negatív pólusok
Egy-egy kártya pozitív és negatív vetületeit is megnézzük, hiszen később még a legegyszerűbb vetések során is fontos lesz, hogy a kihúzott lap milyen pozícióba kerül, illetve a többi pozícióból milyen lapok hatnak még rá. Ezért ugyanaz a lap egy bizonyos környezetben pozitív, másfajta környezetben pedig negatív oldalát mutathatja. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a pozitív-negatív tengely az emberi fogalmak szerint értendő. Valójában a Tarot-ban semmi sem pozitív vagy negatív, csak ilyen vagy olyan.) Az Uralkodónőt például hosszan elemeztük ebből a pozitív-negatív aspektusból: ami az egyik fénytörésben kényelem vagy önkényeztetés, az a másikban lustaság; ami innen nézve bölcs irányítás, az amonnan kényeskedő akarnokság; a termékeny odaadásból pedig könnyen válhat élvhajhászat.
A Tarot mindig több síkon működik: megmutat valamit az egyik oldalon, figyelmeztet valami másra a másikon.
Az értelmezés soha nem egy-értelmű (sic!).
Korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy ezek a 90 perces órák önismereti foglalkozások is. Miután egy lapot végigelemeztünk, megkérem Lacit, hogy találja meg a lap és üzenete helyét a jelenlegi életében.
Ennél a pontnál mindig kiderül, hogy a Nagy Arkánum minden egyes lapjának van valamilyen aktualitása – nem csak Laci jelenében, hanem az én életemben is.
Míg számára — szerintem — mostanában a Mágus, a Főpap és a Diadalszekér lapok vannak a leginkább fókuszban (sőt: arra kértem, hogy a Diadalszekérrel foglalkozzon kicsit külön is), nálam a Főpapnő, az Uralkodónő és a Remete minőségeinek összehangolása aktuális.
A napló következő részében arról fogok írni, hogyan alkalmazzuk a tanult lapokat a mindennapjainkban és fordítva: hogyan tanítják meg nekünk a Tarot-t mindennapjaink történései, apró-cseprő eseményeink.
A Tarot-naplók előző részeit >>ITT<< találod.
