Az Uralkodó
Visszagondolva egy picit fura volt, ahogyan megérkezett az Uralkodó hozzánk egyik ülésünk során. Valami misztikus erő hatására ösztönösen és egyszerre cseréltük össze mindketten a lapokat: az Uralkodót vettük előre a soron következő Uralkodónő helyett, mintha egy láthatatlan kéz irányította volna mozdulatainkat. Utólag sem találtunk racionális magyarázatot.
Mintha egy, az álom és valóság határán felbukkanó törékeny, finom rezgést hordozott volna magában ez az esemény, amely valamiféle jelzésként szolgált számunkra Zsuzsival. Később sem feszegettük a kérdést tovább, hanem inkább a mélyebb intuíciók birodalmában kerestünk válaszokat, ahová a racionális gondolkodás már nem tud behatolni.
Újra elővettem a lapot a következő poszt miatt, és mélyebb vizsgálódás után kezdett körvonalazódni egy lehetséges magyarázat. Egyrészt arra is utalhatott ez az történet közöttünk, hogy ezen a stáción a két archetípus helye egyszerűn, különösebb indoklás nélkül felcserélhető a sorozatban.
Valamiért én egyébként is a Főpapnőhöz kötöttem ezt a kártyát, mintha nem az Uralkodónő párjaként érvényesülne leginkább, hanem a Főpapnő ellentétjeként, aki a női princípium mélyebb, spirituális dimenziójának kivetülése. A világ, amelyben élünk, tele van szélsőségekkel, és ezek a szélsőségek határozzák meg az emberi létezést. Az objektív valóság, amelyet érzékelünk, magában hordozza a világrend diszharmonikus elemeit is, melyek szintén a szélsőségekből eredeztethetőek, és amelyek sokszor a sötét árnyékok birodalmába vezetnek.
A modern kor uralkodója, az ego. Dominanciája, Terence McKenna szavaival élve, egyfajta kollektív hallucináció, amely a technológiai és tudományos civilizáció alapjaira épül. Ez az ego, amely megdermedt és megmerevedett saját maga körül, a tarot keretein belül a megtébolyodott Uralkodót jelöli. Az Uralkodó saját referenciarendszerén belül próbálja bizonygatni létjogosultságát és legitimitását, miközben a valódi spirituális megértés háttérbe szorul.
McKenna a pszilocibin gomba hatásán keresztül világít rá az ego destruktív természetére, amely a pszichedelikus élmény során visszavonul, és az emberi tudat mélyebb rétegei felé nyit utat. Az ego háttérbe szorulásával az uralkodó rétegek elveszítik hatalmukat, és a pszichedelikumok visszavezetnek a közvetlen élmény fontosságához, amely a közösségek valódi összetartó ereje.
Az Uralkodó előző negatív aspektusa mellett ott rejlik a pozitív pólus is, amely a stabilitás és a jól működő rendszer képe. Milyen érdekes, hogy ebben a minőségében kapcsolatban áll a kártya a korábban említett “kizökkenés-visszatérés ‘ dilemmájával, hiszen ott éppen a rendszer elvesztéséből adódóan billenünk ki nyugalmi helyzetünkből.
Ha tovább megyünk, láthatjuk, hogy ebben az értelmezésben az Uralkodó olyan rendszert teremt, amely lehetővé teszi a tudat számára, hogy a középpontjában nyugalomban maradhasson, és az ég felé emelhesse tekintetét. A rendezett külső és belső környezet alapfeltétele a spirituális fejlődésnek, ahol az egyén elérheti önmaga totális meghaladását és felemelkedését.
Az Uralkodó lap szimbólumai is ezt tükrözik: a vörös háttér, a puritán szikla trón, a harci dísz és a koronázási ékszerek mind az ego dominanciájának és a hatalom materializált formájának kivetülései. Azonban a trón egyszerűsége a tudat csendes, üres állapotára utal, hogy egy fegyelmezett, nyugodt légkörben elérhetjük a tartósságot és ezáltal a belső fejlődést.
Az Uralkodó az egót képviseli, amely megpróbálja lefékezni az isteni energia áramlását, és materiális rendet teremtve egy kiszámítható, biztonságos világot hoz létre. Azonban az igazi spirituális szintlépés nem az egó logikus törekvései miatt megy végbe, hanem sokkal inkább, mert a tiszta és zavartalan körülmények között a tudat rétegei közelítenek egymáshoz, miáltal az univerzum ősi energiája magához vonzza az egót, létrehozva egy magasabb szintű egyensúlyt, egyfajta fegyelmezett, tudatos törekvést.
Ez az állapot lehetővé teszi, hogy a tudat magasabb tartományok felé irányuljon, ahol az Uralkodó kosként áttöri a korlátokat, elérve egy új szférát, ahol szabadon megvalósulhat. A misztikus transzformáció folyamatosan megújítja önmagát, spirálisan törekedve a magasabb szintek felé, ahol az Uralkodó következő fokozata a Főpap, a tudat új dimenziója.
A Főpap
A Bolond vándorlása, miután a Főpap kártyájához érkezik, egy új dimenzióban folytatódik. Az ezen a ponton megjelenő spirituális vezető jelenti, hogy a kereső útja magasabb rendű megértéshez érkezik. A kártya, mely az ötös számot viseli, nem csupán az Uralkodó fölé emelkedik tudati szinten, hanem szimbólumain keresztül szoros kapcsolatot mutat a Főpapnővel is.
A Főpap trónján ül, két oszlop között, szertartásos ruhában prédikálva híveinek. Jobb kezét áldásra emeli, jelezve, hogy szavai a szent tudás mélységéből fakadnak, mely tudást a szervezett vallások, például a kereszténység, évszázadok óta hordozzák. Lábainál kulcsok hevernek, ezek a bölcsesség szimbólumai, a tudást és válaszokat jelölik, melyek a kereső útját egyengetik, s melyek a Menny és a Pokol kapujának kulcsaiként is értelmezhetők.
A pap archetípusa az Ég és a Föld közötti kapcsolatot képviseli. Háromágú koronája és jobb kezében tartott hármas keresztje azt üzeni, hogy az ég és föld rejtelmein túl ismeri az alvilág titkait is, utalhat a kereszténységben megjelenő Szentháromságra, vagy a létezés fizikai, érzelmi és szellemi szféráira egyaránt. A Főpap tudása nem marad rejtve, hanem kinyilatkoztatásra kerül, hogy mindenki számára elérhető és befogadható legyen.
„Ő az inspiráló szellem, aki az álmodót az élet értelmébe beavatja, és annak titkait az ősök tanításainak megfelelően megmagyarázza” – írja Jung az archetípussal kapcsolatban.
Aki találkozik az ősi tradíciókat közvetítő spirituális vezetővel, az készen áll arra, hogy felismerje és befogadja e Mester tudását. Jelenléte a szervezett vallások formájában is megjelenhet, de ez a fajta elhivatottság gyakran szubjektív és egyéni módon nyilvánul meg: mint spirituális út. Így lehet a kártya egy külső tanítóra vagy tanításra, illetve belső, magasabb rendű tudatosságra utaló jel is.
Az irányvonal, melyet a Főpap kijelöl, a beavatás folyamatát is meghatározza. Ha azonban rossz irányba fordul, felsőbbrendűség, vakhit és tévutak következhetnek, ahol a szent tudás csupán vásári mutatvánnyá silányul. Gondoljunk csak a szekták alapítóira vagy a kuruzslókra.
A kártya megjelenése jó ómen, jelezve, hogy a magasabb szférák felé vezető úton járunk, vagy ha úgy tetszik, mélyebbre hatolunk saját lényünk rétegeiben. A Főpap számára nincs különbség a valódi tudás megszerzésének techikái, módszerei között. A kereszténység éppúgy lehet forrás, mint a Gnózis vagy egy egyénileg átélt vallásos élmény, de akár egy ihletett, megvilágosodott pillanat is. Buddha tanításaira vagy a Védákra is csak útjelző táblaként tekint, éppúgy, akár a külvilág apró üzeneteire, ezzel összemosva a szellemi tradíciókat a hétköznapi élethelyzetek szimbolikus jelentéstartalmával.
Más aspektusból nézve a Főpap erős bizonyosságot és hitet is jelenthet, melybe kapaszkodva minden körülmények között haladhatunk utunkon, ha befogadjuk intuícióinkat, melyeket a korábbi Naplók egyikében bemutatott Főpapnő képvisel, mint a Főpap párja.
A Tarot-naplók előző részeit >>ITT<< találod.
