Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | nov 4, 2024 | Mesék másként
Élt egyszer egy leány, kinek édesanyja korán elköltözött a másvilágra. Apja nem várt soká, új asszonyt vett magához, ki mostohája lett a lánynak. Volt néki is egy csúf leánya: azt dajkálta, kényeztette naphosszat, s havonta új ruhába öltöztette. Hanem étel, ital, s a...
Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | okt 8, 2024 | Mesék másként
Volt egyszer egy kicsinyke fa, félreejtett magról sarjadt a király udvarán. Nőtt, növögetett, ahogy tudott, napfényt eleget nem kapott: a vár rozoga kőfala árnyékot vetett, mint elfeledett szigetet, kerülte a fény. Vizet sem kapott, mint szándékkal vetett társai,...
Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | szept 23, 2024 | Mesék másként
Tó tükrében, égszínkékben csodás alak képe látszik: míves szobor honol színén: nap közben a víz fodra játszik vele. Ékes, karcsú női idom, dús keblei, büszke álla, nád dereka híre járja a környék falvait. Jaj, de nehéz, merev a kő, nem hajlik a kedves szóra,...
Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | júl 23, 2024 | Mesék másként
Második rész Másnap a hajnali szürkületben Tracyt egy türkizszínű szempár meleg fénye fogadta ébredéskor. Ismerős volt a puha arc, a nagy robusztus alak, a lágy, derűs, részvétteli tekintet. Tracy a félhomályban is pontosan tudta, hogy egy Ember áll előtte: bár vagy...
Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | jún 27, 2024 | Mesék másként
Első rész Luke érdeklődve figyelte a változást, amely pár napja kezdődött, de annál gyorsabban alakult. Apróság volt csak, mégis gyökeres. Fém kezének végén a fogóízekkel történt valami: puhák lettek, melegek és érzékenyek. Azelőtt bármit megfogott, nem érzett semmit:...
Szerző: Gyöngyösi-Szabó Anna | jún 12, 2024 | Mesék másként
– Esetleg kint is hagyhatja – szóltam, mert nem úgy tűnt, hogy a hatalmas fakereszt befér a rendelő ajtaján. Meg is bántam rögtön, ahogy találkozott a tekintetünk: egyértelmű volt, hogy a kereszt nélkül nem jön be. Megfogni nem mertem, annyira hozzá tartozott....